Teljesen jogos igény, hogy a belvárosokban csakis zéró helyi kibocsátású járművekkel terítsék az árut. Manapság mindenki vásárol online, ezeket kisteherautókkal szállítják, a városi utcaképben minden harmadik jármű ilyen doboz. Sajnos, nagyon kevés köztük az elektromos. Íme, egy megoldás a problémára: Fiat e-Doblo Cargo.
Engedjék meg, hogy valami személyessel kezdjem. Nem, nem a vezetési élményről és a vezetés élvezete közben kiizzadt kilowattórákról és elpazarolt forintokról. Nem. Kissé banálisabb, kissé hétköznapibb, sokkal inkább szánalmasabb történetet osztok meg. Mindkettőt ebben az autóban éltem meg, úgy, hogy ez az elektromos Dobló nagyjából a 2500. tesztautó az életemben. De mégis két dolog most történt meg velem először. Nevetségesen hangzik, de megtörtént: bezártam magam a raktérbe. Dunaújvárosba egy hokimeccsre érkeztem, elkésve, rohanva, végsebességgel haladva (138 kilométer/óra az autó sebességmérője szerint). Eddig nincs gond, a hokis cucc kényelmesen elfért a raktérben a kikötött biciklim mellett. Raktere van a Doblónak, tehát a hokis táskám messze előrecsúszott a rohanásba, be kellett másznom érte. Az ajtó azonban becsukódott mögöttem, de olyan szerencsétlenül (a zár összekattant, de résnyire mindkét szárny nyitva maradt, a kezem kifért volna rajta, de a testem nem), hogy a belső kilinccsel nem tudtam kinyitni. Telefonos segítséghez folyamodtam és a pálya szélén épp a bírókkal vitatkozó edzőt kértem meg, hogy szabadítson ki. Megtörtént, kikaptunk.
