Emberi erőforrás vagy raktárautomatizálás?

A Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság kongresszusán, október 18-án Szalay Gábor, a KION csoport magyarországi igazgatója az emberi munkaerő és a raktárautomatizálás kérdéskörében tartott érdekes előadást. Az alábbiakban ebből szemlézünk.

Milyen kihívásokkal küzdenek és hogyan változnak ezek a kihívások a Z generáció munkába állásával? A logisztikában is a robotoké a jövő? Miben különbözik a Nyugat-Európai és hazai logisztika helyzete? Hova tovább itthon és Európában? Ezekkel a kérdésekkel vezette fel mondanivalóját az előadó, amelyekre sorban válaszokat is adott.

– Az elmúlt években új lendületet kapott automatizálási láz hatással van az anyagmozgatásra is, hiszen egyre nagyobb raktározási, intralogisztikai szolgáltatási igényt kell kielégíteni csökkenő számú emberi erőforrással, automatikus megoldásokra alapozva, a logisztika pedig az egyik legnagyobb foglalkoztató. Mi hajtja ezeket a változásokat és mennyire fog a mostani munkaerőpiaci szűkösség fokozódni? Milyen feltételek javítják a megtérülési időt, csökkentik a rizikókat, hogy a beruházás egy jó befektetés legyen és ne egy rossz élmény? – folytatta a témafelvetést a szakember.

Olyan megatrendek határozzák meg a logisztika jövőjét mint a digitalizáció/MI, a robotika, a fenntarthatóság, de nem utolsó sorban a demográfiai változások, amelyek az előadó szerint mindegyiknél fontosabb. – Az alapvetően technológiai változások, fejlődés miatt belobbant demográfiai trendek most visszahatnak a technológiára és új iparágakat emelnek magasba.
A demográfia az értékteremtés kínálati és keresleti oldalára is hatással van és már ma is a legnagyobb hatású faktor. Dolgozók nélkül se termelés, de fogyasztók nincsenek – mondta Szalay Gábor, aki szerint a munkaerő kínálati hiányt négy módon lehetne feloldani. Több gyermeket nemzeni, kevesebbet fogyasztani, külföldi munkaerőt átcsoportosítani és végül, de nem utolsó sorban: automatizálni.- Ha megnézzük, hogy kik költik a legtöbbet automatizációra, akkor azt látjuk, hogy jelentős összefüggés van az elöregedő, gazdag vagy gazdagodó, magas bérszínvonalú, demográfiailag terhelt társadalmak és az automatizálásba legtöbbet fektető országok között. Kik ezek? Kína, Németország, Japán, a fejlett világ többi országa – fejtette ki Szalay.

Ázsia, elsősorban Kína Európához képest öt az egyhez arányban, a teljes amerikai kontinenshez képest nyolc az egyhez arányban költ többlet robotizációra és a különbség nő.

Az előadó az automatizáció fontosságát hangsúlyozva a megvalósítás nehézségeiről is beszélt: – Ha még a tárhelykönyvelés, rakatazonosítás, egy raktármenedzsment rendszer sem működik nálam, akkor ne próbálkozzak egy összetett automata rendszerrel. Az induló projektek 5 százaléka jut el a megvalósítás fázisába. Jellemzően a pénz miatt. Hogy megfelelő döntést hozhassunk össze kell vetni a hagyományos és automatikus rendszerek előnyeit és hátrányait.

A hagyományos rendszerek akkor számítanak jó megoldásnak, ha kevés egy vállalkozás mozgó tőkéje, ha a cég elég rugalmas, azaz mindent könnyen a változó igényekhez tud igazítani, van lehetőség alultervezni a kapacitást, aztán bérbe venni gépeket a csúcsidőszakokra. Hátrányai: minden ami a munkaerő frontján hátrány, az itt is igaz: a munkaerő sztrájkolhat, megállíthatja a termelésem, egyre drágább és ez nem jár termelékenység emelkedéssel, és ha 30 százalékát az operatív állománynak folyamatosan pótolni, tréningelni, ruházni kell, az fáj. Emellett magasabb az eszköz amortizáció az emberek által üzemeltetett rendszerekben (leltárhiány, lopások).

– Az emelkedő fogyasztói elvárásoknak és volumeneknek – például az online kereskedelemben – automatizált rendszerek nélkül már nem lehet megfelelni, egész egyszerűen nincs annyi ember, és még ha lenne is, emberrel működtetett rendszerekből nem lehet kihozni azt a volumen-sebesség kombinációt mint az automata rendszerekből – hívta fel a figyelmet Szalay Gábor. Az előnyök közül nem lehet elmenni amellett, hogy hosszú távú üzemeltetés esetén jelentős költségmegtakarítást lehet elérni, valamint a humán rizikó szinte a nullára csökkenthető. Lehet finanszíroztatni és pályázati pénzekre pályázni, a rendszer csak 15-20 év alatt amortizálódik le, addig folyamatosan termel. Hátránya ennek is van: magas a tőkeigény, rugalmatlan, pontos tervezést, folyamatos, stabil és kiegyenlített üzletmenetet igényel (üzleti tervezhetőséget és előrelátást) és nem szereti a szezonalitást.

Szalay Gábor összefoglalójából kiderült, hogy egy komplex logisztikai rendszer automatizálása hosszútávú döntés, melynek sikere mindkét szerződő féltől egyenlő mértékben függ. Az alapos tervezés, hiteles input adatokkal esszenciális. Az automatizálás egy standard és fixált anyagellátási folyamatra készített rendszermegoldás, tehát nem egy rugalmas megoldás önmagában. Jelentős tőkelekötéssel és strukturális rugalmatlansággal jár. Érdemes ezért a rendszer komplexitáscsökkentésével és standardizálásával kezdeni a bevezetési folyamatot, ha ez nem adottság. Zöld mezős beruházás keretein belül megvalósítva általában jóval kedvezőbb megtérülés és magasabb rendszerteljesítmények érhetőek el mint barna mezős (retrofit) megvalósításban. A hátrányokért cserébe magas rendelkezésre állást, skálázhatóságot, árumozgatási teljesítményt, munkaerő kitettség csökkenést és hosszútávú profitabilitást biztosít.